A Fő utca 6. szám alatti ház udvarán álló pápai református ótemplom 1784 és 1941 között volt a pápai kálvinisták istentiszteleteinek színhelye. 1972 óta a Dunántúli Református Egyházkerület Egyháztörténeti és Egyházművészeti Múzeuma működik itt, de az épület időszaki kiállításoknak is otthont ad.
A református ótemplom azon a helyen áll, ahol 1718-1752 között egy félszer szolgált az istentisztelet helyéül. II. József türelmi rendelete alapján a protestánsok Pápára is visszatértek, és 1783-84-ben építették fel templomukat egy soproni építész tervei alapján. A rendeletben előírtak betartásával azonban nem az utca homlokzatvonalában, hanem zárt udvaron és torony nélkül.
A későbarokk-copf stílusban épült templom rendkívül puritán, téglalap alaprajzú épület. Keleti falának síkját csak két apró körablak töri meg. A templomudvarra néző déli déli homlokzatát lapos pilaszterek osztják mezőkre, földszinti ablakai szegmensívesek, az emeletiek pedig kosárívesek. Kőkeretes bejáratát 18. századi, rokokó stílusú kovácsoltvas kapu díszíti. Az orgonakarzat és az orgona 1856-ban készült, ma azonban csak az előbbi látható, az orgonát ugyanis 1941-ben lebontották és átszállították az új templomba.