A Fő utca és a város ékessége a gimnázium és a volt rendház (ma Városháza) között meghúzódó bencés templom. Az utcasorba simul, így könnyen észrevétlen maradhat, pedig megtekintésének elmulasztásával igencsak szegényebbek lennének élményeink.
A pálos szerzetesek 1638-ból való kis temploma helyére épült 1737-1742 között a pápai származású Acsády Ádám veszprémi püspök megbízásából érett barokk stílusban. Az ajtó fölött látható a templomépítő Acsády püspök vörös márványból faragott címere.
A város protestáns centrummá alakulásának megfékezésére telepítette Pápára gróf Csáky László a „fehér barátokat”, az 1263-ban alapított egyetlen magyar eredetű szerzetesrendet. A templom mozgalmas építészeti elemekkel – ovális alaprajzzal, boltívekkel, kupolával létrehozott belső teréhez tökéletesen illeszkednek az oltárok dús díszű építményei, a kórus rácsa, a szószék, a szentély stallumai, a főhajó egyedien faragott padjai, a festmények keretei, a szobrok és minden, ami csak korabeli a templomban.
Sok jel és adat mondja, hogy tervezője az a Wittwer Márton Athanasius karmelita építész volt, aki a győri karmelita templomot is építette. A templom kriptájában nyugszik maga az építtető Acsády Ádám püspök, mellette pálos és bencés szerzetesek, nemes urak és asszonyok kaptak itt végső nyughelyet. A kripta nem hétköznapi, számos holttest épségben maradt meg benne a mai napig – mumifikálás nélkül.